Diana festményei a belső világának lenyomatai. Az absztrakció számára egy nyelv, amellyel kimondhatatlan érzéseket és gondolatokat tesz láthatóvá. Színekkel, formákkal és ritmusokkal kísérletezik, hogy megteremtse azt a teret, ahol a néző saját érzéseivel és emlékeivel találkozhat. Munkái nem válaszokat keresnek, hanem kérdéseket vetnek fel: mi rejlik bennünk, hogyan tükröződik a külvilág a lelkünkben, és hogyan tudjuk megélni a láthatatlant a láthatóban.