Bemutatjuk nektek Marine Tanguy The Visual Detox – How to consume media without letting it consume you c. könyvét, amely 2024-ben jelent meg a Penguin Random House UK gondozásában. A könyv bevezetést nyújt a vizuális környezetünk értékelésébe és módszereket ad a tartalmak szűrésére, megkönnyítve ezzel az információk befogadását, és feldolgozását.
Függő vagyok, és ezzel nagyon nem vagyok egyedül. Mióta online térben működő vállalkozásom van, és mellette két kisgyerekem, ráfüggtem a közösségi médiára. Mint oly sokunknál, a folyamat fokozatosan ment végbe, de határozottan akkor kezdődött, amikor tizennégy évvel ezelőtt megvettem az első okostelefonomat. Először nagyon örültem a szédítő lehetőségnek, hogy a zsebemben van a világ, és minden információ, hír rögtön eljut hozzám. A technológia valóban feldobott (sokaknál hasonló lelkesedést látok az AI kapcsán mostanában). Mára azonban eljutottam oda, hogy minél inkább keresem a vigasztaló képernyőtartalmat, annál fáradtabbnak, bizonytalanabbnak érzem magam. Azt gondolom, ez mindannyiunkra igaz lehet, de vannak olyan élethelyzetek, amelyek felgyorsítják ezt a közösségi kiégést, és a kisgyerekes, vállalkozói lét határozottan egy ilyen helyzet.
Tehát eljött egy pont, amikor felismertem az online létezés veszélyeit, és elkezdtem keresni a megoldásokat. Nem akartam, hogy a gyerekeim telefonnal a kezemben lássanak, vagy hogy ez a kép megmaradjon az emlékezetükben. Ugyanakkor a munkám miatt bizonyos időt el kell töltenem az online térben, sőt, aktívan keresnem kell a feltörekvő művészeket, új stílusokat, érdekes munkákat. Emiatt nem tudok teljes mértékben kivonulni a közösségi médiából.
Ekkor találkoztam Marine Tanguy The Visual Detox c. könyvével. Marine sikeres londoni vállalkozó, ügynökségén keresztül művészeti alkotásokat értékesít magánszemélyeknek és önkormányzatoknak. Jól ismeri az európai művészeti szcénát, és a munkája miatt a közösségi médiában is aktív szerepet vállal.
Marine Tanguy, The Visual Detox, How to consume media without letting it consume you, Penguine Random House UK
Könyvében betekintést enged a saját vizuális fejlődésének történetébe, elmondja, hogyan alakul ki a saját művészeti narratívánk a minket körülvevő felületek, installációk és képek által. Tippeket ad arra, hogyan kerülhetjük el, hogy buborékban éljünk, és sikeresen megszűrjük a „látnivalókat”, úgy, hogy azok minket szolgáljanak, és ne fordítva.
Megdöbbentő statisztikákkal riogat: egy átlagember naponta 10.000 reklámtartalmat lát online, miközben az agyunk a látottak mindössze 1%-át tudja feldolgozni. Vagy, hogy minden 2. másodpercben 1.250.000 új képet töltenek fel a világhálóra. Ez a masszív túlterheltség állapota annak, aki az online térben létezik, és még nem beszéltünk az utcákon, a kivetítőkön támadó tartalmakról. Aki normális akar maradni, szűrnie kell, és a közösségi média appok algoritmusait kijátszva, „szemben úszva” az áradattal, csak nagyon limitált tartalmakat beengedni. Az adblocker eszközök és különféle app-os szűrőkön túl számos módszert ajánl, de az egyik legfontosabb, hogy merjük tudatosan átalakítani az otthonunkat és a környezetünket olyanná, ahol feltöltekezhetünk, és ahol az agyunk kipihenheti az online térben látottakat.
Azt, hogy miért jó vizuálisan művészetet fogyasztani, kicsit mindenki sejti, még akkor is, ha nem mer a művészet közelébe menni. Egy tanulmány kimutatta, hogy ugyanazok az agyi mechanizmusok aktiválódnak, amikor elmerülünk egy nekünk tetsző képben, mint amikor szerelembe esünk. Nem csoda, hogy sok artbridge vevő is úgy kezdi a nekünk írt e-mailt, hogy „beleszeretett” ebbe vagy abba a képbe! Minden téma, ami foglalkoztat minket, globálisan vagy a szűkebb közösségünkben, foglalkoztatja a művészeket is, és műveikkel segítenek kiemelni a nézőpontunkból, elgondolkodtatnak, vagy akár transzcendens élményt nyújtanak.
Ha egy művészeti alkotást nézünk, érdemes időt szánni rá, és átgondolni, miként hatnak ránk a jellemzői – a nagysága, a színei, hová irányul a figyelem, milyen a kompozíció és a perspektíva. Milyenek a távolságok, az egyes részek és szereplők orientációja? És ezek csak a rögtön kivehető elemek. Talán a legfontosabb nézőpont a kontextus: milyen társadalmi közegben, milyen időszakban készült, elgondolkodtató, befogadó, tettre sarkalló, egyesítő, vagy ezek ellenkezője? Amit a mindennapokban látunk, az a mi művészetünk, a mi személyes galériánk, aminek közvetlen hatása van arra, hogyan érezzük magunkat. El kell kezdeni másként gondolni a művészetre, és ahelyett, hogy azt gondolnánk, hogy a művészet valahol máshol van, és nem lehet közünk hozzá, tudatosan kell felépíteni a saját vizuális történetünket, és elhelyezni azt a művészeti közegbe, amin embertársainkkal osztozunk. A vágyott cél az lehet, hogy olyan kollektív közeget teremtünk, amelyben mindenki reprezentálva van a plakátokon, falakon, otthonokban – egy befogadó, demokratikus, inspiráló világban. – vallja Marine Tanguy.
Claire Luxton : Hope, fotó, 2019
A szerző részletesen megvizsgálja a minket (fizikailag és online) körülvevő tartalmak célját, ellentmondásait, kontextusát és rejtett részleteit. Gyakorlatilag egy bevezetőt nyújt a művészettörténészek világába azzal, hogy megosztja azokat a fogalmakat és nézőpontokat, amelyek segítségével nem csupán egy banális „tetszik/nem tetszik” értékelést adhatunk magunknak egy képről, hanem elemezve és a mélyére látva saját szűrőnkön keresztül értékelhetjük a látottakat. Eldönthetjük, hogy az adott kép és narratíva minket szolgál-e, vagy rossz nekünk, ezért érdemes kiiktatni a környezetünkből. Nincs „tuti” elemzés egy alkotásra; mindenki a saját történetén, neveltetésén és emlékein keresztül szemléli a világot, ezért nincs két egyforma értékelés és érzelem, ha emberi élményekről beszélünk.
Mivel a mai ember a legkülönbözőbb minőségű tartalomban fulladozik, tudatos döntésekkel, „detoxikáló” lépésekkel tud védekezni, hogy megtartsa függetlenségét és integritását. Nézzünk tehát néhány példát Marine Tanguy könyvéből, mit tehetünk a túláradó ingerek ellen!
- Ne kapcsold be a mobilodat, vagy ne nézz képernyőre a napod első és utolsó órájában.
- Kezd el észlelni/feljegyezni, mennyi időt töltesz naponta az online térben, bevásárlóközpontokban, a szabadban.
- Tisztítsd meg a telefonodat minden szükségtelen app-tól, használj adblockert minden internetes eszközödön.
- Fotózd le a hálószobát/konyhát/dolgozószobát, és tervezd meg, hogyan alakítod át, úgy, hogy kiemelsz az enteriőrből szükségtelen, kellemetlen elemeket, és beemelsz új, kellemes, az elmédre pozitívan ható dolgokat, képeket!
- Tervezd meg tudatosan a vizuális napirendedet! Ha megnéztél egy filmet, vagy sokat képernyőztél, iktass be pihentető dolgokat a szemednek, mint egy könyv vagy nyomtatott sajtó olvasása, séta a természetben.
- Legyenek olyan napok, amikor egyáltalán nem nézel képernyőre!
- Kövess ki minden olyan tartalmat, ami nem ad inspirációt, nem érdekes, csak negatív érzelmek „kötnek” hozzá. Helyette keress inspiráló, szép tartalmú profilokat, múzeumok, galériák, művészek profiljait.
- Minden nap tölts el 5 percet művészettel! Menj be egy múzeumba vagy galériába, találj egy alkotást, ami leköt, és gondolkodj el a jellemzőin, az üzenetén, és hogy milyen érzést kelt benned.
- Végül lepd meg magad rendszeresen olyan vizuális változtatásokkal, amelyek örömet szereznek, megnyugtatnak. Ez jelenthet egy új hátteret a telefonodon, új képeket a falaidon, vagy csak a könyvespolc színek szerinti újra rendezését.
- Kezdeményezz beszélgetéseket arról, mit látsz magad körül, és hogyan szeretnéd alakítani a kerületedet vagy településedet annak érdekében, hogy élhetőbb, szebb, fenntarthatóbb környezetben élhessünk!
Nyilván ezen pontok közül van olyan, amit magunktól és tudunk, és gyakorlunk, de ha egyszerre alkalmazzuk őket, számottevően csökkenthetjük a vizuális „szemetet”, ezzel is hozzájárulva a közérzetünkhöz, általános jóllétünkhöz. Legyen így!
Írta: Zborai Eszter, artbridge alapító
